Békás-szoros

A mély szurdokvölgy földtani és természetvédelmi rezervátum, mely a Hagymás-hegység központi részében, a Békás-patak völgye mentén terül el 10 km hosszúságban.

A Békás-szoros egy tektonikusan előrejelzett völgy mentén alakult ki  a vízfolyások eróziójának eredményeként. A bevágódást a terület folyamatos emelkedése is kísérte és segítette. A szorost 1971-ben védetté nyilvánították, jelenleg a Békás-szoros - Nagyhagymás Nemzeti Park része. A Békás-szorost közrefogó hegycsúcsok: Kis-Cohárd (1344 m), Csíki-bükk (1264 m), Oltár-kő (1154 m), Mária-kő (1125 m). Az Oltár-kő nyugati lábánál a Lapos-kanyonon keresztülfolyva a Lapos-patak ömlik a Békás-patakba. A szurdok alsó részén, a Kis-Békás-patak mentén található a Kis-Békás-szoros.

A vidék és egyben az ország egyik legjelentősebb sziklamászó terepe a Gyilkos-tó - Békás-szoros sziklaparadicsom. A sziklafalakat középidei mészkő alkotja, mely az erózió és a tektonikai mozgások hatására kialakult repedések, üregek következtében tökéletes terepévé vált a sziklamászásnak.

 A környék sziklamászó hagyományai a múlt szazad elejére nyúlnak vissza. Abban az időben érkezett a vidékre néhány sziklamászó, akik felkapaszkodtak az impozáns Oltár-kőre. A következő néhány évtizedben gomba mód szaporodtak a kiépített sziklamászó utak, több alpinista verseny helyszínéül is szolgált a Gyilkos-tó - Békás-szoros vidéke. A pezsgő sziklamászó élet némileg visszaesett a századforduló idején, manapság azonban ismét kezdi visszanyerni népszerűségét, bizonyíték erre, a klasszikus sziklamászó utak mellett nemrégiben kiépített ún. sportmászó utak sokasága (kb 100-120).