Gyilkos-tó

 

A Gyilkos-tó Székelyföld és egyben Erdély egyik legnevezetesebb tava, mely 938 méteres magasságban, a Hagymás-hegység központi részén fekszik. A Gyergyószentmiklóstól 26 km-re található tó 1837 vagy 1838 nyarán keletkezett, amikor a Gyilkos-havas északnyugati lejtőjén felhalmozódott törmelékanyag megcsúszott és elzárta a völgyben futó patakok útját. A tó vízéből kiálló valamikori erdő maradványcsonkjai, illetve a tó fölött magasodó Kis-Cohárd impozáns sziklafala különlegessé  teszi a látványt.

 

Keletkezéséről több népi eredetű legendát jegyeztek le. Orbán Balázs, aki utazásai során a székelyföldi legendákat is leírta nem tesz említést a Gyilkos-tóról szóló mondákról. A legendáról először Urmánczy Nándor ír egyik útleírásában, ahol egy öreg székely által elmesélt történetet örökít meg. A legenda szerint a Nagy-Cohárd barlangjában tanyázó rabló a ditrói vásárból elrabolta és barlangjába hurcolta a szépséges Ferenc Anikót. A lány sírt és segítségért könyörgött a hegy szelleméhez, mire a barlang falai megnyílottak és a lány kiutat talált. Az ijedtségtől magához tért rabló dorongjával akkorát súlytott a sziklára, hogy a hegy összeomlott és elzárta a völgyet, maga alá temetve a rablót. Az évek folyamán több változat jelent meg a legendáról. A néphit kapcsolatba hozza a gyilkos és a vörös jelzőket a legendával, miszerint a leomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét.